A „mindennapi szexizmus” projekt azért jött létre, hogy angol példára a nők által nap mint nap tapasztalt szexizmusról gyűjtsön példákat. (Bővebben itt olvashatsz erről.)
Írhatsz ide bármilyen veled történt dolgokról, valódi vagy álnéven, ahogy csak szeretnéd, ez rajtad áll.
A történeted megosztásával megmutatod a világnak, hogy a szexizmus igenis létezik, ez egy valós és megvitatásra érdemes probléma, mellyel a nők a minden nap szembenéznek.
Hallassuk a hangunkat! Írjuk ki magunkból!
(A brit Everydaysexism Projectet többször is megkerestük, hogy indítsanak magyar aloldalt portálukon, de ez eddig nem történt meg. Ha mégis elindítják a felületet, természetesen értesítünk mindenkit itt a blogon, hogy a nemzetközi felületen keresztül még többen láthassák, a magyar nők is kiállnak magukért.)
Mindennapi szexizmus 
Szörnyű dolgokat olvasok itt! Ehhez képest velem “csak” olyanok történtek, amik valószínűleg a legtöbb lánnyal megtörténtek.
Első: 13 éves lehettem (nagyon későn érő típus voltam, 13 évesen 10-nek tűntem). Életem első feszülős miniszoknyája volt rajtam. Egy velem szembe jövő – fagyit nyaló- roma fazon beszólt, hogy “Kinyalnálak, mint a fagyit!”. Nem is értettem, hogy mire céloz, fogalmam sem volt akkor még a franciázásról. De tudtam, hogy valami illetlent mondott, nagyon rosszul éreztem magam.
Második:
15-16 éves koromban rendszeresen eljártunk nyaranként a barátnőmmel a strandra. Kétszer is történt olyan, hogy megfogdostak minket a vízben, velünk egykorú fiúk. Emlékszem, volt olyan, hogy az mentett meg minket, hogy mi tudtunk a víz alatt úszni, ők meg nem. Szabályosan követtek minket a medencében, az mentett meg minket, hogy átúsztunk a medence másik oldalára.
Három:
Szülővárosomban van egy park, ahová sokat jártunk ki. Egyszer felültünk egy kis dombra- szintén barátnőmmel. Votl mögöttünk egy kicsi bokor. Egyszer csak megjelent egy 50 körüli férfi, és eltűnt a bokorban. Én kis naiv nem értettem, hogy mit csinál a bokroban, míg a barátnőm fel nem világisított… Annyira mérges lettem, hogy elkezdtem teli torokból ordítani, hogy mit képzel?! Erre megijedt a férfi, el is szaladt. A barátnőm akkor ismerte fel, hogy az egyik osztálytársnőjének az apja volt az…
Ugyanennek a parknak a játszóterén történt, hogy ültünk egy padon, beszélgettünk. Egy férfi jött arra, bő munkásoverállban, keze a nadrágjában ütemesen fel-le mozog. Mindezt egy játszótéren, kisgyerekek között, fényes nappal. Robbanékony ember vagyok, rá is ráordítottam. El is takarodott. Azt nem értettem, hogy volt ott egy csomó szülő, apikák, anyukák, és nekem, a 16 éves lánynak volt egyedül bátorsága rászólni a perverzre.
Szintén ez a park: barátnőm kisfiát vittük ki szánkózni. Öt óra körül lehetett, éppen sötétedett. MEgint egy férfi egy bokorban… Néztem pár percig, mikor leesett, hogy a férfi még csak nem is minket néz. A gyerekeket nézte- az összes gyerek hat év alatti volt ráadásul. Volt ott egy apuka is a gyerekeivel, szóltunk neki. Apuka erre mit csinált? Ahelyett, hogy kirángatta voltna azt a beteg f*szt a bokorból, összeszedte a gyerekeit, és hazament…
Ez nem az összes ilyen történetem, van még pár hasonló, de mind ugyanilyen.
Két dolgot szeretnék még leírni:
Az első: lányok! Ezek a férfiak általában félősek (ezért is ezt a módot válasszák a szexualitásuk kiélésének, és nem valami egészségesebbet). Ha ilyesmi történik veletek, ordítsatok, ahogy a torkotokon kifér! Ne hagyjátok! Ne ti szégyelljétek magatokat, szégyelljék ők magukat! Ahogy észlelitek, hogy miről van szó, ordítsatok!
A második az anyukáknak, apukáknak szól: nem csak a kislányokra kell vigyázni, hanem a kisfiúkra is. Ezek a beteg emberek nem válogatnak.
Én egy 23 éves átlagos lány vagyok!Nem vagyok hivalkodó sem feltűnő! Esti suliba járok ! masszőrnek tanulok ! ha minden jól megy idén végzek !A történetem tavaly kezdődött amikor is a tanárom elkérte a számom olyan címszóval ,hogy majd informálja az osztályt a lehetséges óra változásokkal..azóta hívogat ..eleinte felvettem a telefont ..aztán észrevettem,hogy minden más apróságért hív, nem az iskolával kapcsolatosan hívogat ..majd ezután az iskolába mindenki előtt jött a számonkérés ,hogy : “miért nem veszem fel a telefont ?” kitaláltam ,hogy a munkám miatt nem tudom felvenni.Suliba mindig odajön és elmondja ,hogy nem fog soha hivni meg,hogy letett rólam ,és nem fog hívogatni.de sajna nem így van.iskola után haza akar vinni a kocsijával.és az a durva,hogy mindenki előtt nyilvánosan csinálja a dolgokat.volt olyan amikor meghívott egy italra ,annyira meglepődtem,hogy hirtelen köpni nyelni nem tudtam ,egyszerűen nem akartam elhinni,hogy ilyen van.És ezt is úgy csinálta,hogy az osztálytársaim előtt .elmentem vele,de elkísért két fiú osztálytársam is,azt hittem ha elmegyek majd békén hagy.De nem azóta is hívogat simogat,eleinte a kezemet,hátamat majd a fenekemet.és ezt is mindenki előtt.gyomor idegem van és félek.többek között az is a tudomásomra jutott,hogy más lányokat is zaklat ,hívogat.nem tudom,hogy mit tegyek kérlek segítsetek.idén végzek a suliba ha ez kiderül félek,hogy nem engednek vizsgázni.és én jövök ki rosszul.mit tegyek????
Kedves Anonymous,
Csak praktikus tanácsot tudok adni: ha úgy látod, hogy a társaid melléd állnának, akkor jelentsd a csókát az iskola veetőségének, és EGYBEN a rendőrségen is. Ez húzós, csak akkor vágj bele, ha biztos vagy benne, hogy tanúskodnak melletted a többiek, különben sajnos, ebben az országban téged büntethetnek meg. A többi zaklatott lánnyal okvetlenül fogjatok össze, így már a feljelentés is biztosabb. De ha többen az iskola vezetése elég álltok, hogy botrányt csináltok, ha nem vágják ki a tanárt, akkor is sikert érhettek el.
Ha úgy gondolod, hogy ezek a fentiek nem vezetnek eredményre, akkor viszont baj van. Mert akkor vagy el kell viselned ezt a hímnemű lényt, vagy ott kell hagyni a sulit (mondjuk utóbbi esetben minimum az iskola vezetésénél való kiállást magadért, magatokért érdemes megpróbálni, mit veszíthetsz?)
18 éves vagyok. Alapvetően csinos, nem kimondottan modell-alkat, és vak-világtalan férfiaknak imponáló nagy melleim vannak. Nem az a tipusú nő vagyok, aki ,,Na mutassuk meg mink van!” jelmondattal öltözködik, bár apáca sem vagyok.
Az, hogy az utcán gátlástalanul utánam fordulnak, füttyentenek, már sajnos általános. Az utcai atrocitások számomra legdurvább incidense az volt, amikor egy vasútátjárónál a lecsukott sorompó miatt meg kellett állnom biciklivel. Odagurult mellém egy sötétített ablakos BMW, az ablaküveg leereszkedett, és egy 50-es pasas kihajolt, hangosan elkezdte mondani milyen nagyok a melleim és hogy mehetnék hozzá egy körre…
Mint említettem már, 18 éves vagyok, egyetemista. Idén kezdem az orvosi egyetemet. Az orvosi karról tudni kell, hogy ha buli van, akkor elszabadulnak az érzelmek is az elfogyasztorr nagy mennyiségű pia után.
Gólyatáborban voltam, ahol utolsó nap én is ittam picit, annyit, hogy jól érezzem magam, de ne veszítsem el a kontrollt, egy pillanatra se. Az esti zárópartyn táncoltunk, amikor egy sráccal egymáshoz keveredtünk. Szimpatikus volt, és nem is nagyon ittas.
Melegem volt, így kimentem. Jött utánam, majd amikor mondtam, hogy sétálok egy kört a táborban, hogy szívjak egy kis friss levegőt, mondta hogy elkisér. Gondoltam baj nem lehet belőle. Sétáltunk, majd egyszer csak ellökött, be a bozótba. Elkezdett csókolni, harapdálni, levenni a ruháim…nagyon megijedtem…nagy nehezen kiszabadultam alóla. Majd elfutottam. Azóta se láttam, hál’ Istennek.
EOh. Olyan jót nevettem az előbb hogy hányingerem lett és fáj a torkomgy hasonló sztori kb fél évvel korábbról. Egy este egyedül kellett hazamennen. Taxival szerettem volna menni, viszont lemerült a telefonom, így el kellett mennem a taxiállomásig. Megkértem egy évek óta ismert, addig megbízhatönak tartott férfi barátom, kisérjen el odáig, mert elég messze volt a helytől ahol voltam. El is kisért, amikor meg majdnem odaértünk megfogott, a karjaiba vett és egy ligetes részre vitt, ahol elkezdett csókolgatni, fogdosni…nagyon féltem, mert ő az az ember, akit a nő a méret- és erőbeli különbségek miatt nem tud magáról leszedni. Aztán nagy nehezen kiszabadultam és elindultam egyedül. Megalázva. Ez az ember azóta is spontán megmarkolja a fenekem, vagy épp direkt szemezik a melleimmel, még ha fel is vagyok öltözve garbóba.
Az önbizalmam sajnos alapvetően nincs egy magas szinten a.kiskori bántások miatt. Ezek után pedig…
Nemrég ismertem meg egy férfit, aki bár 14 évvel idősebb nálam, azt mondom rá, hogy igen, ezt kerestem. Nőként kezel, vigyáz rám. Nem egyszer volt, hogy éjszakai szórakozóhelyen látta, hogy bajba vagyok, azonnal, szó nélkül kimentett. Visszaadta az önbizalmam, szeretetet, törődést kapok tőle. Kényeztet testileg-lelkileg. Tud ezekről a dolgaimról, sőt a többi nem szexuális, inkább érzelmi traumáimról, és segít orvosolni. Szerencsésnek érzem magam. Mert Vele nem csak társra találtam, hanem visszanyertem a bizalmam a férfi nem egyes képviselői iránt..
Köszönöm szépen, hogy elolvastátok! Így még sose írtam ki magamból mindent, de nagyon jó érzés. Köszönöm! 🙂
Sziasztok!
Engem sajnos “üldöznek az esetek”…Úgy kb. 11-12 éves lehettem, a nővérem 12-13 éves. Vonattal utaztunk édesapánkhoz, aki egy határon túli kis városban élt. 80-as évek végén történt az esemény, akkor jöttek divatba a szoknyanadrágok és a nyári csizmák. Szüleink elváltak, apukánk boldogan vásárolt meg nekünk minden divatos cuccot, persze nem holmi luxus árukat, csak amolyan népszerű piacos ruhákat. Nem voltunk kihívóan felöltözve, térd felett volt ugyan a szoknyanadrág, de kellőképp takarta akkor még gyermeki intim testrészeinket. A nemzetközi vonaton egy magyar kalauz elkérte a jegyünket de valami gondja volt vele, elkezdett velünk kötözködni. Finoman szólva közölte, hogy végül is van megoldás a problémára, de a nővéremnek ki kellene mennie vele. Rövid idő múlva visszajött a nővérem a fülkébe, rá volt írva az arcára hogy valami történt, kérdeztem bántotta-e, azt mondta nem. Meg vagyok róla győződve, hogy történt valami, de mivel kicsik voltunk, nem akarta elmondani nekem. Azóta undorodom a kalauzoktól! A nővéremmel pedig felnőttkorban soha sem mertem erről beszélni, ő azóta 3 gyermek boldog édesanyja, nem tudom, hogy felhozzam-e az esetet, vagy jobb nem feltépni az esetleges régi sebeket…
A másik eset közvetlen velem történt. 19 évesen életem első munkahelyére kerültem. Egy kisvárosi de neves és befolyásos építészvállalkozó irodájában dolgoztam, tedd-ide-tedd oda adminisztrátorként, számlákat iktattam, postára jártam stb…A főnököm ráadásul egy gyerekkori barátom apukája volt, ezért semmi rosszra nem gondoltam, mikor egyszer vidékre vitt magával tárgyalni. A tárgyalás sikeres volt, elmentünk vacsorázni a Balaton mellett egy étterembe, ami egyben fogadó is üzemelt. Nekem még nem volt jogosítványom, ő pedig a vacsora során folyamatosan ivott (alkoholt). A 3.-ik pohár bor után már bizonyos volt számomra, hogy innen nem megyünk haza. Míg én kimentem a mosdóba, ő lefoglalt a pincérnél egy szobát. Visszatértemkor közölte velem, hogy ő fáradt, nem megyünk haza, itt alszunk a fogadóban. A pincér felkísért minket a szobába, ott szembesültem vele, hogy csak egy szoba van, idézem: “az úr csak egy szobát rendelt…” Nem volt nálam se pénz, akkor még mobiltelefon sem volt, nem tudtam mit tenni. Gondoltam beülök egy fotelbe és megvárom a reggelt. Röviden annyit az egészről, hogy egész éjszaka anyaszült meztelen kergetett a főnököm, én meg rohangásztam a szoba egyik végéből a másikba. Rájöttem, minél inkább ellenállok, annál inkább felbőszítem és nagyon féltem tőle. Elkezdtem beszéltetni, meséltetni az életéről, hátha elterelem a figyelmét, a sok bor végül megtette a hatását, egy idő után bealudt a szemétláda. Nem sokra rá felmondtam. Az esetet nem mertem elmesélni senkinek sem, csak egy kolléganőmnek, akivel mint kiderült ugyanezt megcsinálta, csak vele külföldön. A fickó akkor egyébként 55 év körüli lehetett, hányingerem van ha csak rá gondolok.
A harmadik eset már felnőttebb, érettebb korban, 26 évesen fordult elő. Egyik megyeszékhelyű városunkba költöztem és egy akkor nyitott, márkás autószalon marketing managere lettem. Az egész interjú és felvétel egy fejvadász cégen keresztül ment, ezért a főnökeimmel csak az első munkanapon ismerkedtem meg. Kiderült, hogy egy gyerekkori szomszédunk az egyik tulajdonosa a cégnek. Alig 2-3 hónapja dolgoztam a cégnél, amikor apukám sajnos hosszú betegség után elhunyt. Kivettem egy hét gyászszabadságot, temetést és egyebeket intézni…Mikor visszamentem dolgozni, fekete ruhában, mélységesen megviselt állapotban de próbáltam felvenni a napi munka ritmusát. Egyedül voltam egy irodában, és egy nap a főnököm bejött hozzám, elkezdte masszírozni a nyakamat és utána elkezdte a mellemet fogdosni, miközben közölte velem, mennyire megbolondítom a nézésemmel, az öltözködésemmel. Nem tudom mit látott bennem a fickó, az édesapám a kezeim között halt meg, nagyon megviselt az egész történet, nyakig be voltam öltözve, hulla fehér bőrrel, vörösre sírt szemekkel árnyéka voltam önmagamnak…Hát a főnököm ilyen perverz volt, hogy neki pont egy gyászoló 26 éves nő jött be… A legundorítóbb az volt, mikor elkezdett simogatni, a fickó kb. 55-60 éves lehetett akkor és azt mondta nekem, hogy már kisgyermekként kinézett engem magának (???!!!!) Másnap reggel benyújtottam a felmondásom, természetesen szó nélkül elfogadta. A könyvelőtől mikor megkaptam a papírjaimat, együttérző szemekkel nézett rám és csak annyit kérdezett: Téged is? Nem szóltam rá semmit, csak bólintottam, erre azt mondta, hogy jól döntöttem.
Beteg világot élünk az egyszer biztos!